Kritikus pontra jutott a magyar vízgazdálkodás
Magyarország vízháztartása évek óta tartósan negatív, és a folyamat mára látványosan felgyorsult. A talajvíz évről évre apad, a vízkészletek pedig olyan ütemben fogynak, hogy az ország több térsége már most a mezőgazdasági működőképesség határán billeg. A vízügyi ágazat vezetői arra figyelmeztetnek: a jelenlegi trendek mellett Magyarország vízstratégiája nemcsak korszerűtlenné, hanem működésképtelenné is válik.
A legfrissebb vízügyi adatok szerint hazánk vízmérlege tartósan negatívba fordult:
- 98 km³ víz érkezik évente,
- miközben akár 105 km³ is elhagyja az országot folyókon vagy elpárologtatva.
- A csapadékból érkező 59 km³ vízből 51 km³ azonnal eltűnik a légkörben.
- A hazai vízkészlet mindössze 7,1 km³/év, és ebből csupán 2,9 km³ pótlódik vissza a talajba.
A végeredmény: évi 0,6 km³ talajvíz-deficit, ami 3–5 centiméteres talajvízszint-süllyedést jelent. Ez már most megjelenik a kutak vízállásában, a termőföld állapotában és a terméshozamokban is.
A vízhiány területi mintázata kirajzolódott: vannak régiók, ahol a folyamat drámai, máshol lassabban zajlik. Emiatt a megoldást sem lehet egyetlen országos sablonnal kezelni.
- A dombvidékeken a cél a tározás, az árhullámok lassítása, a folyók ökológiai vízigényének biztosítása. Ezeket csak a „Do Not Significant Harm” (DNSH) elvnek megfelelő, természetkímélő tározók tudják kiszolgálni.
- Az Alföldön már a táj és a víz közötti kapcsolat helyreállítása vált sürgetővé. A vízügy szerint a jelenlegi rendszer – ami gyors elvezetésre épül – fenntarthatatlan, mert egyszerűen „leüríti” a tájat.
A cél: irányított vízpótlás, ellenőrzött elárasztások, a talajvíz hidraulikai megtámasztása és a vízpótlási útvonalak újratervezése.
A talajvíz visszahúzódása már a mezőgazdaság teljesítményét rontja
A talajnedvesség-monitoring adatsorai szerint az ország jelentős része tartósan száraz, a vízvisszatartó képesség pedig folyamatosan gyengül. Az elmúlt 30 évben a felszín alatti tározókapacitás 7,1 km³-rel csökkent, ami már mezőgazdasági struktúrákat érintő kockázatot jelent.
A következmények egyre látványosabbak:
- romló termésbiztonság,
- eltűnő vizes élőhelyek,
- növekvő talajnedvesség-kényszer,
- visszahúzódó alapvízszintek,
- a gazdálkodói alkalmazkodóképesség szűkülése.
Új vízfilozófia: visszaadni a vizet a tájnak
A szakpolitikai anyagok és vízügyi előadások egyaránt azt hangsúlyozzák: a vízgazdálkodás logikáját teljesen át kell alakítani. A hagyományos vízelvezetési gyakorlat helyett a hangsúlyt a visszatartásra kell helyezni.
Ez több eszköz együttes alkalmazását jelenti:
- kisebb vízlépcsők és fenékküszöbök építése,
- folyómedrek megemelése és lassítása,
- magasvezetésű medrek kialakítása,
- szakaszos duzzasztás, a lefolyási idő nyújtása,
- medrek saját üledékkel történő stabilizálása,
- természetes folyóformák helyreállítása.
Ezek a megoldások állnak a „Vizet a tájba!” program középpontjában is, ami a belvizek helyben tartását, az elárasztások időbeli meghosszabbítását és a regionális vízpótlás újjászervezését célozza.
A tájléptékű talajvízpótlás egyik legígéretesebb eszköze a Managed Aquifer Recharge (MAR), ami a többlet- és árvízi vizeket irányítottan juttatja a talajba. Ennek továbbfejlesztett, természetalapú változata a magyar kutatók által fejlesztett NaBa-MAR®, ami a vízpótlást helyi beavatkozásból regionális rendszerré emeli.
Magyarország vízgazdálkodása olyan tartós egyensúlytalanságba került, amit már nem lehet tüneti kezeléssel megoldani. A csökkenő vízkészlet, a mélyülő talajvíz és a tájból kiszakadt folyók együtt alakítják ki azt a helyzetet, ami az ország mezőgazdasági és ökológiai jövőjét egyaránt befolyásolja.
Forrás:
https://www.ovf.hu/jobboldali-sav-tartalmai/vizetatajba/vizet-a-tajba
https://www.agrarszektor.hu/fenntarthatosag/20251125/kiderult-miert-tunt-el-tobb-szaz-millio-kobmeter-viz-magyarorszagon-58988
https://magyarnovenyorvos.hu/a-novenyvedelmet-erinto-fontosabb-szakmai-anyagok-elektronikus-elerhetosege-november-2025-11-20
